Ázsia Indonézia

Ubud: majmok, rizsöldek és Nyepi új év

Kicsit megkésve ugyan, de nem sokkal éjfél után már a Ngurah Rai nemzetközi reptér elől próbáltam Ubert hívni magamnak miközben a helyi taxisok úgy tapattak rám mint a legyek a légypapírra. Nem, hogy alig, de sehogy sem lehetett őket levakarni. Nagyon idegesítő volt. A célállomás Ubud volt, ami durván 40km-re van a reptérről.

Bár az Uber oldalán azt írták a szolgáltatás elérhető az egész szigeten, már a reptéri, első alkalommal szembesültem vele, hogy ez felejtős lesz. Az applikáció szemlátomást működik, látom a taxisokat a térképen, de amikor megnyomom a gombot, hosszú percekig csak keres… és nem dob be senkit, vagy ha igen, nem jön oda az illető. 

*Később megtudtam, hogy a helyiek így fejezik ki a nemtetszesüket az olcsó taxitarsasággal kapcsolatban. Mi magyarok tudjuk a sztorit, a kizsákmányoló cégóriás elveszi a megélhetést a tisztességes, korrekt és dolgos helyi taxisofőrök elől…

Pura Taman Saraswati Temple - Ubud.
Pura Taman Saraswati Temple – Ubud.

Chiang Mai-ból repültem, Bangkokon keresztül Balira. Fáradt voltam, elmúlt már éjfél, semmi kedvem nem volt az Uberrel szarakodni. Így hát kénytelen voltam nekiállni alkudozni az egyik muslinca taxissal, aki megállás nélkül hajtogatta, hogy az Uber “technikai okok” miatt nem működik a repterén, de ő majd baráti áron elvisz. 35 dollárral kezdtünk, 15-öt engedett, így lett belőle 20 dolcsi, ami kb. 275 ezer indonéz rúpia. 

Hajnal 3 körül értünk a szállásra ahol meglepetésemre nagyon barátságosan fogadtak. A tulaj anyukája friss gyümölcsel, vízzel és kávéval várt. Hajnal háromkor…! Nagyon megörültem a meleg fogadtatásnak az érkezést követő rossz első benyomas után.

Monkey Forest

A másnap reggel is hasonlóan jóízűen indult. Háztáji szeretet, friss gyümölcsök reggelire, madárcsicsergés és napsütés. Kora délután lehetett már amikor felkerekedtem. Elmentem pénzt váltani, kicsit körbenéztem majd fogtam egy taxist a Monkey Foresthez. A pár perces út alatt a taxis elmondta, hogy szerencsém van, mert még most eltud vinni de később már nem lesz járható ez az út a készülődések miatt. – “Késő délután kezdődik az újévi fesztivál, másnap meg a Silent day”! – mondta a taxis. “Néma nap”?! – kérdeztem gyanakvóan. “Néma nap! Nem is tudtad?! Minden zárva, mindenki marad otthon, senki sehova, csak pihenés egész nap!” – felelte mosolyogva, majd a következő pillanatban jóízű kacagásban tört ki, miközben hangosan felkiáltott: “Look! Monkey fighting dog! I never see this before, very funny!!” – és valóban, egy majom az orrunk előtt kergetett át egy kutyát az úton. ” Megkérkeztünk” – mondta nevetve. 

Majom úr és a szvasztika - Monkey Forest, Ubud.
Majom úr és a szvasztika – Monkey Forest, Ubud.

A belepő csekély 20,000 rúpia volt. A bejárátnál és beljebb, több helyen is lehetett venni banánt, amit a legtöbben arra használtak, hogy felcsalják a majmokat a vállukra és elkészítsék a tökéletes Ubud instaszelfit…

Nem nagy az erdő, hamar körbe lehet járni, szerintem egy óra untig elég itt. A legtöbb majom teszi a dolgát, jár-kel, mintha ott se lennénk. Már megszokták az emberek közelségét. Érdekes volt amikor fényképeztem őket, mintha direkt mindíg elfordultak volna a kamera elől!

“Titkos rizsföld” Ubud szívében 

A majomerdőből visszafelé már a központban járhattam, amikor figyelmes lettem egy kis ütött-kopott fa táblára, amin a következő felirat állt: “Ubud Secret Ricefields” – vagy valami ilyesmi. A tábla két épület közé mutatott. Sok ember jött-ment körülöttem, de senkit nem láttam bemenni az egyébként egyáltalán nem turistahívógató sikátorba. Ez pont nekemvaló, gondoltam magamban és elindultam befele. Egy kis szűk ösvény vezetett felfele a házak között, tiszta sár volt minden pedig nem is esett az eső. Egy darabon hiányzott az út, csak egy vékony cölöp volt lerakva híd gyanánt. Itt kezdtem el azon gondolkozni, talán jobb lenne visszafordulni, de nem sokkal a gondolat után kiértem egy tisztásra ahol ez a látvány fogadott:

Balinéz újév: Nyepi és a “Néma nap”

Mire visszaértem a szállásra, már javában ment a készülődés az esti ünneplésre. Az újév első napja (ami nálunk a szilveszter) már délután elkezdődik a családi templomok meglátogatásával. Később, ezt követően az utcán folytatódik a rituálé, ahol a helyiek tradicionális hindu öltözékben, fáklyákkal, zajongva vonulnak végig az utcákon, így űzve el a rosszindulatú erőket. 

Ogoh-ogoh figurák - Ubud.
Az ogoh-ogoh figurák készen álnnak az ünnepélyre. A szobrok általában mitológiai lényeket, főleg démonokat ábrázolnak.

Ezeket a rossz szellemeket az úgynevezett ogoh-ogoh szoborfigurák testesítik meg, amiket a felvonulás részeként be is mutatnak, majd később pedig megsemmisítenek. Némelyik szobor igen magas, akár elérheti a 10-12 métert is. A szobrokat méretüktől függően 10-15 ember cipeli egy bambusz keret segítségével.

Nos mint azt sokan tudják, Ázsia nem a villanyvezetékek rendszerezéséről híres, így hát nem kevés erőfeszítésbe kerül egy ilyen hatalmas szobrot átbujtatni a minden pár száz méteren megtalálható kábelkötegek kesze-kusza rengetege alatt. Volt, hogy helyenként elment a közvilágitás, de végül sikerült átjutni, amit minden egyes alkalommal hatalmas zaj és ováció követett.

A Nyepi újév másnapja a “Silent day” vagy magyarul “Néma nap”. Ilyenkor senki nem mehet ki az utcákra beleértve a turistákat is! Nincsenek nyitva a boltok, nincs internet, tűzrakás vagy füstölés és közvilágítás sem. Az utcákon az úgynevezett Pecalang rendőrség járőrözik, akik a csendet felügyelik. Egyesek szerint ez a nap a pihenésről szól, míg mások a földanyának tulajdonítják, hogy visszanyerje erejét. 

Egy biztos, a “rosszban” is volt valami jó. Igaz a “Silent day” meghiúsította a Szombatra időzített terveimet, de helyette igazi indonéz, háztáji gondoskodásban volt részem. 

Tegallalang Rizsteraszok

Nyepi ide, Nyepi oda, Vasárnap délelőtt felkeltem korán, hogy kijussak időben Ubud híres rizsteraszához. Annyira korán volt még, hogy egy taxist sem találtam a környéken, csak kóbor kutyákat és az előző esti felvonulásból felhalmozódott szemetet a járda (már, ha azt lehet járdának nevezni) szélén. Üres műanyag poharak és ogoh-ogoh maradványok mindenütt… Taxihiány lévén elindultam gyalog, félúton találtam egy csávót aki aztán elvitt és vissza is hozott, potom 300 ezer rúpiáért…

Tegallalang Rizsteraszok - Ubud.
A pálmafákkal körülvett, napfényben úszó, zöldes rizsteraszok elképesztő látványt nyújtanak.

Megérte korán kelni: az amúgy általában zsúfolt rizsteraszokon, alig voltak még turisták. Gyorsan megreptettem sparky-t és már a harmadik aksit fogyasztottam volna el amikor hirtelen szóba elegyedtem egy helyi árussal, aki meglepő módon nem akart nekem eladni semmit. Majdnem 40 percet beszélgettünk a rizstermesztés fortélyairól, az indonéz szokásokról és a helyi életről.

A kellemes párpeszéd ellenére sokat nem tudtam itt elidőzni, mivel vissza kellett érnem a szállásra. Délben ki kellett csekkolnom, negyedre pedig jött értem a taxi. Mentem át Kutára…

Fotó és videó kredit: Lone Traveler

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Az email címedet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük.

*